A tegnapi Vác FC-Üllő SE mérkőzésről.
Az egész délelőtti esőzés után egészen kellemes idő kerekedett a meccs kezdetéig, bár valószínűleg a kiszámíthatatlan időjárás miatt sokan maradhattak távol a mérkőzésről. De panaszra így sem lehet ok, cirka 250-300-an így is kilátogattak a stadionba. Ha ezt összevetjük az aznapi első osztályú MTK-Pápa mérkőzés nézőszámával - a Hidegkúti-stadionban 400fő látogatott ki tegnap- akkor nem lehet okunk a panaszra hisz a közelmúltban történt mutyik nyílván sokaknak a kedvét szegte.
A mérkőzés egy fiatal játékvezető Rózsavölgyi Dávid sípszavára kezdődött el. A mérkőzés elején az történt,amire számítani lehetett, és amit el is várunk a csapattól: Támadtunk! Azok a szurkolók, akik rendszeresen ellátogatnak a csapat hazai mérkőzéseire, tudták, biztosan nem kell sokat várni a hazai gólra. De most rá kellett jönniük, hogy nem fogunk korai gólt szerezni, mert az Üllőiek a tabellán elfoglalt helyükhöz (15.) képest meglepően rendezetten és fegyelmezetten védekeztek és ügyes kontratámadásokat is vezettek.
A vendégszurkolók főként a családbarát szektorban foglaltak helyett, ahol én is. Ez a megyében még nem számít, de engem személy szerint nagyon zavart az egyik közelemben helyet foglaló vendég drukker hölgy, aki visító hangon „hajrá üllőőőőőőő” kiabálásba kezdett percenként. Remélem jövőre az NB III-ban (mert feljutunk) a vendégszurkolók a nekik kijelölt szektorban kiabálhatnak majd, jó messzire tőlem.
Alig vártam már az első váci gólt abban reménykedve, hogy elcsendesíti a lelkes „ellentábort” de nagy sajnálatomra sokáig nem esett gól, pedig nagyon közel jártunk hozzá: egy fejes a kapufán, egy lövés a felsőlécen csattant nagyot. Egészen a 38. percig várni kellett a gólig, amikor is Gulyás Máté megszerezte a vezető találatot nekünk. A félidőig nem történt változás.
A második félidőre sajnos tudatosult bennem, hogy a rendkívül lelkes üllői hölgyet nem tudtuk elcsendesíteni az egy gólunkkal. Tovább folytatódott az idegeimet próbára tevő sipítozása. A szünetben szemügyre is vettem a vendégszektort, a szektorok között teljes az átjárás, sehol nincs lezárva, ahogy észrevettem, remélem ez így is marad és a méhecskék sem zavarnak be a későbbiekben. Tehát a vendégszektor üresen tátongott, pedig lettek volna olyanok, akiket szívesebben hallgattam volna onnan.
A mérkőzés a hazai viszonylatban elég nagy iramú volt, sokáig nem sikerült megszereznünk a megnyugtató második gólunkat, sőt az Üllőiek
találtak a hálóba, de szerencsére lesről. Így eléggé parázzsá vált a hangulat mindkét térfélen voltak lehetőségek, az Üllő továbbra is a kontrákra épített, míg a Vác mezőnyfölénye sokáig meddőnek bizonyult. Aztán jött Rusvay Gergely gólja! Bele is kortyoltam egy jó ízűt a sörömbe, de mielőtt lenyelhettem volna azt az egy kortyot már Greff Ádám a hálóba is jutatta a harmadik váci találatot. Itt lehetett érezni, hogy eldőlt a meccs, a „hajrá üllőőőőőőő” rikítózás abbamaradt. Innentől felhőtlenül élveztem a váciak által bemutatott örömfocit. Jött még három gól, a 68. percben Greff duplázta meg találatai számát, a 70.percben Zsolnai Richárd köszönt be, majd a 91. percben ő is duplázott. Aki rápillant, az eredményre az azt gondolhatja, hogy megint egy nagyon sima váci parádé volt az egész. De ez nem így volt, a 61.percben esett második gólig két esélyes volt a dolog. Éppen ez miatt meg kell dicsérni a lelkesen, sportszerűen játszó üllői futballistákat.
Tehát elégedetten távoztam a stadionból, Csank Mester fiai nem okoztak csalódást. De az örömöm akkor lett teljes, amikor megtudtam, hogy a közvetlen rivális Érd gól nélküli találkozón pontokat hullatott Törökbálint ellen. Így kilenc pontosra nőtt az előnyünk, ami már véleményem szerint ledolgozhatatlan. Jövő héten Halásztelekre látogatunk, akik tehetik, látogassanak ki arra a meccsre is és bíztassák
a fiúkat!
Szép volt fiúk!
Hajrá Vác!
B.B
*A képek Gyetvai Andra gyűjteményéből valók.
