A tavaszi szezon nyitányán kellemes meglepetéssel ajándékozta meg a szurkolókat a Vác FC csapata, ugyanis kedvenceink bravúrgyőzelmet arattak az NB1-es szereplésért küzdő Mezőkövesd felett. A váci gárda a következő fordulóban Dunaújvárosban lép pályára, ahol sok minden történt a téli szünet folyamán.

A tavalyi szezont még az NB1-ben töltő Dunaújváros Pálhalma SE nem titkoltan azzal a céllal vágott neki ősszel a másodosztály küzdelmeinek, hogy a szezon végén vissza kell azonnal jutni a "legjobbak" közé. Ennek ellenére a szezonkezdetük eléggé csúfosra sikeredett. Az első 4 fordulóban belefutottak 3 komoly zakóba, s csak egy győzelmet tudtak aratni, azt is sajnos pont ellenünk, idegenben hátrányból fordítva 1-2-re. Aki kinn volt a meccsen talán emlékszik, hogy egy furcsa öngóllal szereztünk vezetést a második félidő dereka táján, de sajnos még az 1 pontot sem tudtuk itthon tartani (a meccs rövid összefoglalóját a videón láthatod). Akkor még más idők jártak a váci stadion felett. Szerencsére azóta a hazai mérlegünkön elég komolyat tudtak javítani a fiúk!

Visszatérve az Újvárosra, a nehézkes szezonkezdet után úgy tűnt beindul a szekér a Fejér megyeieknél, mert az egész őszi szezon során a fentebb említett blamákon kívül összesen egyetlen alkalommal hagyták el a pályát vesztesként, s a többin legalább egy ponttal gazdagodtak. Ennek következtében az őszi szezon végén a 7. helyen tanyáztak, bár ekkorra már talán világossá vált számukra, hogy a feljutásról dédelgetett idény eleji álmaik szertefoszlani látszanak a Gyirmót és a Csank János vezette Zalaegerszeg menetelésének köszönhetően. Talán ez a tény is szerepet játszhatott abban, hogy a télen felreppent a mai magyar labdarúgásban sajnos oly gyakori hír: a befektetők kilépnek a csapattal való szerződésekből, nem lesz pénz, roló le, menteni kell a menthetőt. Mellőzve a részleteket (akit érdekel, olvasson utána), a Klub vezetősége az ilyenkor megszokott lépéseket volt kénytelen meghozni: a komoly fizetéssel rendelkező játékosokat szélnek eresztették, s fiatal, helyi tehetségekkel igyekeznek befejezni a szezont, lehetőleg tisztes helytállás mellett. Aztán, ha ez sikerül, nyáron kiderül hogyan tovább..

A téli felkészülést a hír után igyekeztek a lehető legjobban elvégezni, melyről Dobos Barna vezetőedző nyilatkozott:

Ahogy a videóban is elhangzott a vezetőedzőtől, az edzőmeccsek során nem vallottak szégyent a dunaújvárosi srácok, az MTK ellen hazai környezetben például 2-2-es döntetlent értek el. A szezonnyitón a Siófok vendégeskedett az Újváros otthonában, s bár a félidőre két gólos előnyre tettek szert a vendégek, az általunk várt gálázás elmaradt, sőt a végén még a hazaiak szépítettek a jó játékerőből álló Balaton-partiak ellen! A mérkőzés összefoglalója a videón tekinthető meg:

Tehát messze nem lesz egyszerű dolgunk a fiatalokkal kiálló Dunaújváros ellen, pláne nem idegenben. Minden bizonnyal Nagy Tibor és a fiúk is pontosan tudják ezt. Nem árt, ha mi szurkolók sem becsüljük le az ellenfelet! Számunkra ugyebár most már minden mérkőzés élet-halál fontosságú, az újvárosiak pedig úgy lehetnek ellenünk, hogy talán mi vagyunk a legkönnyebben verhető csapat a mezőnyben, itt meg kell szerezni a 3 pontot. Nagyon nehéz mérkőzésre számítunk!

Végezetül a Dunaújváros csapatának sikeres tavaszi szezont kívánunk, de a sikeresség reményeink szerint legkorábban csak a Vác FC elleni mérkőzés után veszi kezdetét számukra! HAJRÁ VÁC! 

Pár napja érlelődik bennem a gondolat, hogy újfent írok a blogra, de idő hiányában mindig letettem erről. Aztán a tegnapi Mezőkövesd elleni meccs után szántam rá magam végleg, hogy muszáj a gondolataimat posztba öntenem. Viszont itt most elsősorban nem a csapat áll a főszerepben, hanem mi magunk, szurkolók! A témában három sokkhatás ért szűk egy hét alatt!

A múlt hét közepén kezdődött az egész….megláttam a szurkolói oldalunkon egy képet….egy képet, amin 11  „fiatal” srác látható valamilyen mérkőzés kezdetén. Bevallom kis túlzással, ha nem a mi oldalunkon tűnik fel a kép, talán még azt sem tudom, hogy a Váci-Izzó csapata látható az archív fotón valamikor a 80-as évek végéről...Egyedül ami árulkodó lett volna talán a Liget fái a háttérben, ugyanis a képen a stadionból fikarcnyi sem látható. Na nem azért, mert olyan szögből készült a kép, hogy az akkori betonteraszos lelátó nem szerepel rajta, hanem azért, mert ezek az álló-alkalmatosságok csurig tömve vannak! Azt hiszem, ha a "West Balkán-sztori" a kép készítésekor tört volna ki, a klubunk biztonsági felkészültségből elég durván megbukott volna. Kis túlzással az emberek egymást tapossák, hogy láthassák a mérkőzést! Még egyszer mondom mindez Vácott!! Apukámtól és sok más korabeli váci illetőtől hallottam többször is, hogy anno az NB1-be való feljutásunk idején 6-7, sőt olykor 10 ezres nézőszámokat produkált a publikum 1-1 mérkőzésen. S bár több youtube-felvétel is van a 90-es évek nagy váci meccseiről, ahol szintén teltház közeli állapot látható, engem mégis ez a kép teljesen lesokkolt. Lesokkolt és máig lesokkol abból a szempontból, ha összevetem azzal a ténnyel, hogy napjainkra hová jutottunk…nem akarok foglalkozni a külső tényezőkkel, illetve a komplett magyar labdarúgás posványával, mert mindent meglehet magyarázni és elfogadni érvekkel. De a szurkoló szívének, érzéseinek ez nem lehet magyarázat. Egykor egy élettel teli stadion mára árnyéka önmagának, s ez nem feltétlen csak a magyar focit vagy a klubot egykor irányító vezetőség személyeinek a hibája, hanem a miénk, szurkolóké is, mert hagytuk mindezt elveszni. Inkább elfordult több ezer ember a váci focitól, semmint kitartott volna a csapat mellett az ínséges időkben....tisztelet a kivételnek!

A Liget fái már akkor ott voltak...

Második sokkoló tényező közvetlenül a meccsünk előtti napon ért engem. Történt, hogy pénteken a Vác Deákvár SE klubházában darts-oztam sokadmagammal, amikor szóba került, hogy másnap játszik a Vác és végre indul a tavaszi szezon. Nem is kellett sok idő, az "idősebbek" már rögtön lökték a sztorikat Váradyról, Brockhauserről és a csapat aranykoráról Nagy Tibivel az élen. Én mindig imádom ezeket hallgatni, mert ugyan vannak már emlékeim a 90-es évek 1-2 parázs meccséről (1993 november Vác-Sopron 7-0!), de ők azok, akiknek huszonévesként volt szerencséjük átélni a „váci csodát”. Az anekdotázás közben egyszer csak a sokáig csendben hallgató 15 éves klubtagunk megkérdezi tőlem: „Robi, neked melyik a kedvenc focicsapatod?” Rögtön vágtam rá a választ: „A Vác Fc!” Ezzel én vissza is tértem volna a hőskorról való diskurzusba, ha nem tűnnek fel a srác elkerekedett szemei, amiket megdöbbenésében meresztett rám. Mint, aki szellemet látott. Kezdtem kapisgálni, hogy lehet számára valami felfoghatatlan dolgot válaszoltam. Valószínűleg előbb számított egy Barcelona, Real Madrid vagy Fradi, Újpest válaszra, mint egy váci lakostól a Vác FC válaszra….nem részletezem a sztorit tovább, mindenki gondolkodjon el ezen a jelenségen. Engem sokkolt a tény, hogy ma már ott tartunk, hogy szeretett városunkban csodaszámba megy, ha valakinek a világon a legkedvesebb együttese a helyi focicsapat…természetesen ezen felül volt anno számomra kedves külföldi csapat, de ez maximum erős szimpátia szintjén csúcsosodott ki, sosem volt mérhető a Váccal egy lapon, akik oly sok szép vagy éppen keserű emléket adtak nekem kinn a stadionban.

Harmadik sokkoló tényező pedig a meccsen ért, nevezetesen inkább annak legvégén. Legyünk önkritikusak: mi váciak nem tudunk szurkolni, legalábbis ami a focimeccseket illeti a jelen korszakban. Itt most tekintsünk el az ultráktól, kizárólag a mezei szurkolókról beszélek. Olykor-olykor elhangzik egy „Hajrá Vác” bekiabalás, de semmi több. Bár a tegnapi "csak sz.patunk" rigmuson hatalmasat derültem, de nem hiszem, hogy ez lenne a követendő példa a biztatás terén! Lásd a tegnapi tipikus példát: 0-1-ig az ultráinkon kívül jóformán a lelkes vendég kövesdiek hangját lehetett csupán hallani. Nálunk maximum egy-két kritikus bekiabálást, amivel megint nem értek egyet, de mindegy lépjünk túl most ezen. 70. perc környékén jött Hege, és korábbi kenyéradójának borsot törve az orra alá, gyönyörűen használva ki a kínálkozó alkalmat, mattolta a kövesdi kapust. Egyszer csak az tűnt fel, hogy jééé, emberek vannak kinn a stadionban!! 1-1 után pedig felélénkült a banda egy része. A 2-1-es vezetésnél már szabályos eufória uralkodott a lelátón. Kezdtem örülni, hogy ha nincsenek is már ezrek a lelátókon, de talán ez a pár száz ember végre megünnepli ezeket a srácokat, akik vert helyzetből, a jóval esélyesebbnek tartott csapat ellen győzni tudtak. Alig vártam a lefújást, hogy ünnepelhessük őket…mert megérdemlik! És mi is megérdemeljük, hogy maroknyian kitartottunk/kitartunk a nem éppen sikeres szezonkezdet után! Erre mi történik? Elhangzik a hármas sípszó, nagy fellélegzés és mindenki indul a dolgára. Mintha mi se történt volna! A kép dettó olyan volt számomra, mint mikor kikapunk! Kígyózó sorban csendben indul a nép hazafelé. Lesokkolt. A szezon egyik legnagyobb győzelmét a lefújást követő 5 másodpercben elszórt tapssal, illetve 4-szer elskandált „Szép volt Fiúk!” rigmussal konstatáltuk és ennyi. Mehetünk. Fel nem fogom, hogy miért nem tudjuk megélni ezeket a pillanatokat közösen? Az utóbbi időszakban oly kevés adódott belőlük, és ha végre eljön, akkor nem köszönjük meg a fiúknak, ahogy megérdemelnék….nekik is kijár a munkájukért, és nekünk is, hogy élvezzük a siker ízét a kitartásért cserébe…együtt, csapat és szurkoló! Szerencsére azt tapasztaltam, hogy volt még 1-2 ember rajtam kívül, akik azért ott maradtak, és éltették a srácokat.

...és még mindig ott vannak! (Forrás: Vác FC hivatalos FB oldala)

Nagyon nehéz tavasz vár ránk, ahol mi, szurkolók lehetünk a 12. játékos a csapatban. Ha idegenben nem is tudunk ennyien ott lenni a srácok meccsein, akkor legalább hazai pályán érzékeltessük velük, hogy ott állunk mellettük, és együtt sikerülhet elérni a célunkat. Legyen az egy bajnoki címért folyó küzdelem, vagy éppen a kiesés réme elől való menekülés.

Mi, szurkolók 2000 óta több nagy csalódást éltünk meg a váci focival kapcsolatosan. De erről nem ezek a srácok tehetnek lenn a pályán…ők hétről hétre értünk, illetve a pengeélen táncoló váci fociért, s ezáltal a váci szurkolókért küzdenek! S mielőtt felhozzátok az írásommal kapcsolatos ellenvéleményeket - biztos van benne bőven egy-két kifogásolható tényező -, egy percig gondolkodjatok el, hogy a 80-as évek nézőszáma, és szurkolói mentalitása után hová süllyedtünk napjainkra, s mi szimpatizánsok hogyan menthetjük még a menthetőt! Mert vagyunk még páran, akik hisznek a csodákban, s talán nem mindenki kezeli ezt még naivitásként…Járjatok meccsre, és tanuljátok megélni a pillanatokat, mert ki tudja meddig van lehetőségünk még rá a váci stadionban.. HAJRÁ VÁC!

Pár szó legújabb igazolásunkról Dlusztus Andrásról.

Érdemes tudni róla, hogy a brazil első osztályú Fluminense csapatában is megfordult. Magyarországon az NB I-es Pápa csapatát védőként erősítette. Kis híján leigazolta Lech Poznan, illetve a szintén lengyel első osztályú csapat a Zawisza Bydgoszcz kölcsön is vette volna, de egy sajnálatos térdsérülés miatt ez meghiúsult. Ám a sérülés már a múlté, így Vác FC hátvédsorának nagy erőssége lehet a 26 éves játékos!
Isten hozott András! Sok sikert!

A Fókusz riportja a csoda tiniként számon tartott Andrásról:

https://www.youtube.com/watch?v=FlwaevpLcdY

Egy összefoglaló a játékáról:

https://www.youtube.com/watch?v=DqmhKOwt_uU

Itt olvashattok vele egy interjút:

http://szegedma.hu/hir/szeged/2014/08/labdarugas-dlusztus-andras-a-palyan-halalna-meg-a-szeol-tol-kapott-tamogatast.html

Kövessetek minket FACEBOOKON!

Az utóbbi időben szurkolói oldalunkon, illetve a Vác FC hivatalos facebook oldalán is egyre többször látnak napvilágot különböző pletykák a csapat háza tájáról, s uborkaszezon lévén ezek jobbára másról sem szólnak, minthogy szeretett Klubunk vajon kikkel, de legfőképp mikor kívánja megerősíteni keretét az előttünk álló NB2-es szezonra.

Hírmorzsák szóltak már itt Vácott edző külföldi légiósokról, NB1-es próbajátékosokról stb, lassan már azt vártam személy szerint, mikor dobja fel valaki, hogy Sanyi bácsi is próbajátékon van nálunk….ezért úgy döntöttünk BB „kollégámmal”, hogy saját szemünkkel akarunk meggyőződni róla, hogyan is fest jelen pillanatban a Csapat kerete a felkészülés kezdetén. Választásunk a péntek 5 órai foglalkozásra esett.


Kellemes napsütéses időben már az említett időpont előtt 15 perccel helyet foglaltunk a székházzal szemközti lelátón, s vad diskurzusba kezdtünk családról, lakásfelújításról, hétköznapjainkról, amikor azt vettük észre, hogy már bizony 17:15 van de egy teremtett lélek sincs nemhogy a pályán, de még a játékos-kijáró környékén sem. Megfordult a fejünkben, hogy összeesküvés áldozatai lettünk, s talán mégsem lesz edzés a mai napon, amikor szemünk a túloldalon, a szintén edzésre kilátogató Sanyi bácsi „gang”-jére nem tévedt, akik rájuk nem jellemző módon 180°-os fordulatot vettek és hátukat mutatták ligeti Szentélyünknek! Rögtön gondoltuk, hogy valószínűleg ez nem egyfajta jelképes tüntetőakció idősebb szurkolótársainktól a Klub eddigi igazoláspolitikája miatt, hanem talán a hátsó füvesen zajlik a foglalkozás. Nem tévedtünk. Mire átértünk, már javában zajlott az edzés Sisa Tibor vezetőedzőnk és Hámori István kapusedzőnk irányítása alatt.

Amit elsőre rögtön meg lehetett állapítani, hogy a tréning igen magas intenzitással zajlott, 1 szusszanásnyi pihenőjük nem volt a játékosainknak, vezetőedzőnk elég komolyan, folyamatos instrukciókkal, bíztató, illetve dorgáló szavakkal kommentálta a spílerek tevékenységét. A második megállapítás, amit rögtön le lehetett venni, hogy igen bő keret vesz részt jelen pillanatban Vácon. 29 főt – nevezetesen 5 kapust és 24 mezőnyjátékost – számoltunk össze (reméljük nem hibáztunk), ami elég komoly mennyiségnek tűnik, tehát rögtön megbizonyosodhattunk róla, hogy az egyik pletyka igaz, miszerint szép számmal tartózkodnak próbajátékosok a Vác FC edzésein. Első körben 7-et számoltunk össze közülük. Bár nem vagyunk olyan fenomenális szakemberek, mint Zombori „Taktikus” Sándor vagy Bodnár Gyuri, mezei szurkolók révén úgy találtuk, hogy a két próbajátékon lévő kapus produkciója figyelemreméltó volt, legalábbis abban szűk 60 minutumban, amíg ott tartózkodtunk. Elég komoly versenyhelyzet alakulhat ki az elsőszámú hálóőr pozíciójáért Palával és Rácz Márkkal egyetemben, ha esetleg valamelyikük megfelel az elvárásoknak és a Vezetőség úgy dönt, hogy nyáron szerződtetjük.
A mezőnyjátékosok esetében már nehezebb dolgunk volt, mert egyrészt távolabb is edzettek eleinte, ráadásul igazi tumultus volt olykor a pályán a különböző labdás-feladatok miatt. Annyit tudtunk hozzávetőlegesen megállapítani, hogy 5 arc ismeretlen teljesen eddig számunkra, ami megnyugtató abból a szempontból, hogy van rá esély, hogy több új játékos – ha nem is kimondottan ők – érkezik belátható időn belül keretünkhöz.
Annak ellenére, hogy az NSO cikkében Pölöskeit a távozók közt említi (mivel szerintük kölcsönszerződése lejárt) egyelőre még itt készül Vácott, aminek igencsak örültünk…szerintünk elkél ő még az NB2-ben Zsolesz és Rusy mögé egy jó Magos Matyival egyetemben, jó lenne ha tudna maradni. A foglalkozáson Zsolnai nem vett részt egyedül aktívan, mindenesetre végig kinn volt a pálya mellett és figyelemmel kísérte az edzést. Lehetséges, hogy könnyebb sérüléssel bajlódik.


Az új vezetőedző szemmel láthatólag nagyon komolyan hajtotta a társaságot. Érdekesség, hogy nem tűrte egyáltalán a játékosoktól a trágár beszédet és az obszcén szavakat. Ha valakinek kicsúszott felindultságból egy-egy káromkodás, „Hogyan beszélsz, kisfiam?!” költői kérdést követve 10 fekvő volt a jutalma! Ami külön öröm, hogy a játékosok láthatóan motiváltak, igyekeznek tudásuk szerint a lehető legjobban megfelelni a trénerünk által adott utasításoknak és becsülettel güriztek, ami nagyszó, lévén 3 hete ért véget a bajnokság, s csekély pihenő után már meg is kezdődött az alapozás, igen gyakran napi 2 foglalkozással.
Egy edzésből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, de kijelenthetjük, hogy az edzőnk és játékosaink komolyan készülnek az NB2-es szezonra, reméljük ez nem csak a pályán, hanem a székház falain belül is így zajlik. A keret erősségét illetően okosabbak talán csak a júliusi felkészülési meccsek alatt/után leszünk. Addig is HAJRÁ VÁC!!

 MR

Az utolsó hazai mérkőzésünket, az őszi idényben, a nyeretlenül utolsó, a tavalyi szezonban is kieső helyen végző - de a visszalépések miatt - bent maradó Maglódi TC ellen vívtuk.

Nem csoda hát, hogy a hazai publikum egy fölényes, magabiztos váci sikert várt a megyei szintű csapat ellen, feledtetve az utolsó 2-3 mérkőzés gyengébb teljesítményét. Pláne úgy, hogy a vendégektől négy játékos eltiltás miatt nem léphetett pályára.

Tehát nagy reményekkel vágtunk neki a stadionnak a nemrégiben vásárolt szurkolói sálainkkal a nyakunkban, hideg sörrel a kezünkben. Miután a jegyeket megvásároltuk, a kedves pénztáros hölgytől, elfoglaltuk a lelátón szokásos helyünket, megállapíthattuk, hogy bár bő három hónapos szünet következik a nézőszám erős átlagosnak mondható. Pedig még az időjárásra sem lehetett panasz, tökéletes futballidő volt. A mérkőzés előtt a társaságunkban szóba került a Görög válogatott csúnya leszereplése is a Feröer-szigetek ellen. De ekkor még csak fel sem merült bennünk, hogy, mi is hasonlóan járhatunk. Pedig a 76. perctől a 85.-ig nagyon közel jártunk hozzá. 

A mérkőzés zöme számomra a tavalyi idényt idézte. Óriási labdabirtoklási fölény, a csapatbusszal a kapu elé beparkoló ellenfél. Csak sajnos a mieink játékából hiányzott a rájuk jellemző átütő erő és ennek következménye ként a gól is. Kétségünk ne legyen: a maglódi srácok, nem focizni jöttek hozzánk. Totálisan ölték a játékot. De nem szólhatunk egy szót sem, nekik ezt kellett tenniük ahhoz, hogy esetlegesen egy pontot elcsípjenek a listavezető otthonából, ami számukra óriási tett lett volna. Ahogy Róbert barátom mondta, a "cél szentesíti az eszközt". 

Szerencsére csak ránk ijeszteni sikerült a maglódi gárdának, hiszen a 76. percben a semmiből egyszer csak Földi révén a hálónkba került a játékszer, a 15. perctől időt húzó maglódiak ezzel igen csak elcsendesítették a váci közönséget. Ezekben a pillanatokban bevallom nagyon kevés esélyt láttam, nem, hogy a mérkőzés megfordítására, de még csak az ikszre sem tettem volna nagyobb összeget. De a Csank legénység ezt másképp gondolta és először a 85. perceben Zsolnai majd a 90.-ben Tóth góljaival megfordítottuk a meccset. A ráadás öt percében már talán a vendégek is úgy gondolták, hogy talán futballozni is kéne egy kicsit és hajtottak az egyenlítésért. Ami kis híján sikerült is nekik, Palásthy félelmetes kijövetelei által. Illetve nekünk is volt egy ajtó-ablak helyzetünk, de sajnos nem sikerült a hálóba rúgni, a vendégek kapusa bravúrral hárított, aki egyébként több nagy védést is bemutatott a kilencven perc során. Szerencsére sikerült megtartani az előnyünket a hármas sípszóig. Így a srácok megint nagy lelki erőről tettek tanúbizonyságot és őszi bajnokok lettek! Tehát ha meleg is volt a pite, de hoztuk a kötelezőt. Bár elismerhetnénk, hogy a maglódiak megérdemelték volna az x-et a fegyelmezett, kemény védekezésben nyújtott munkájuk miatt, én inkább úgy látom - talán kissé elfogultan-, hogy inkább mi érdemeltük meg a győzelmet, hisz mi egész mérkőzésen hajtottunk, mentünk előre, helyzeteket dolgoztunk ki és mi igazán győzni akartunk s nem csak túlélni. 

Hajrá Vác!

* képek: http://instagram.com/vacfc

Interjú Bereczki Péterrel, a Vác FC - Samsung 1994-es bajnok csapat labdarúgójával. 

"Több olyan játékos kellene a mai magyar fociba, mint Péter, aki nem kislányok között nőtt fel, hanem a kegyetlen valóságban! Ott megtanulnák mit jelent férfinak lenni, és bátran kiállni az ellenség elé! Péter igazi példaképe lehetne a mai fiatalságnak!"

Mikor, és hol kezdtél el futballozni? 

Még kisgyerekként kezdtem el focizni Nagyváradon. Nagyon közel laktunk a stadionhoz, ha kinéztem a házunk ablakán láttam a pályát. Nagyváradon váltam profi labdarúgóvá, már 18 évesen a román élvonalban futballoztam az FC Bihor színeiben. 

Hogyan emlékszel vissza az akkori időkre?

Kemény időszak volt, farkas törvények uralkodtak. Nehéz volt a csapatba kerülés, főleg ha magyar voltál.Meg kellett harcolni azért, hogy tiszteljenek. 

Hogyan kerültél Vácra?

Még a nagyváradi FC Bihorban játszottam, amikor 1990 nyarán rokonoknál jártam Vácot. Apósommal kilátogattunk egy váci edzőmérkőzésre. Ott futottam össze László Attilával az akkori technikai igazgatóval. Beszélgettünk és megemlítettem neki, hogy Nagyváradon focizok, amire ő kezembe nyomott egy sáros, több számmal nagyobb futball cipőt és már azon kaptam magam, hogy Csank János vezetőedző a pályára küld a második félidőre. Jól mehetett a játék, hiszen szerződést kínáltak, de sajnos nem sikerült megegyezünk. Így még egy szezont lehúztam Nagyváradon. Vácot viszont nem felejtettek el és a következő átigazolási szezonban már sikerült megegyeznünk. Így az 1991/1992-es szezont már Vácot kezdtem.

Milyen emlékeid vannak az akkori váci csapatról? 

Nagyon jó csapatban játszhattam, remek volt a csapategység, jó társaság alakult ki, örömmel gondolok vissza arra az időszakra. A klub máig legeredményesebb időszakát éltük. Szereztünk két bajnoki illetve Magyar Kupa ezüstérmet valamint egy bajnoki aranyat. Olyan csapatok ellen léphettünk pályára többek közt mint a Benfica, PSG, Dinamo Moskva, ezek a meccsek számomra örök emlékek maradnak.

Milyen edzőnek ismerted meg Csank Jánost?  

Csank János igazi, profi mentalitású edző. Nagyon jó, komoly edzőnek tartom. Megkövetelte a fegyelmet, mindannyian tiszteltük a csapatból.

Miért igazoltál el Vácról?

A Dinamo Moskva elleni UEFA Kupa selejtező meccsen megsérültem, és műteni kellett a térdemet. Felépülésem után kevesebb játéklehetőséget kaptam ezért is fogadtam el a Csepel ajánlatát, ahol hat éven keresztül meghatározó labdarúgója voltam a csapatnak. 

Tartod-e a kapcsolatot a régi váci csapattársakkal?

Igen, többekkel kapcsolatban vagyok, de sajnos az idő múlásával egyre kevesebbet találkozunk.

Mi a helyzet a focival?

Továbbra is focizok, jelenleg a Nógrád megyei másodosztályú Nógrádsápban rúgóm a bőrt, illetve a váci öregfiúk csapatát is erősítem. Amíg az egészségem engedi nem hagyom abba a futballt. Szerintem van még 15 jó és 10 közepes évem (nevet). 

Mi a véleményed a mai váci fociról, követed-e a jelenlegi csapatot?

Napra kész vagyok. A tulajdonos váltás óta megfelelő irányt vett a váci labdarúgás. tetszik az a munka, amelyet a vezetőség végez. Külön örülök, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra, hisz az jelenti a jövőt.

Reszkess NB III ITT A VÁC FC! Ízlelgethetjük. Egy év után ismét NB-s csapata van Vácnak. Mondhatnám, hogy rémálom volt az elmúlt szezon, de mégsem mondom, hiszen tönkre vertük az egész megyét és megnyertük a pest megye kupát is, aminek következtében elindulhattunk a magyar kupában. Valamint lett a csapat mögött egy stabil háttér, koncepció, amire hosszú távon lehet építkezni.

Tehát újra itt vagyunk, az NB-ben. John P Marshall továbbra is a tulajdonos, Csank János vezetőedző is a maradt. Mint minden VÁC FC drukker így én is végtelenül bizakodva állok, az új szezon elé. Hiszem, hogy két esztendő alatt két osztályt ugorva ismét a minket minimum megillető másodosztályba kerüljünk. Bár tudom nem lesz könnyű dolgunk.

Tehát az első meccset a Dunaharaszti MTK ellen kellett megvívnunk. Igazából fogalmam sem volt, hogy mire számítsak ellenük. Reménykedtem, hogy a tavalyi lendület megmarad, és hogy hozzuk meccset.  A meccs elején kézhez is vettük az irányítást, többet birtokoltuk a labdát és sok támadást vezettünk. A vendégek kontrára helyezkedtek be, amivel veszélyeztetni is tudtak. Az egyik ilyenből 100%-os ziccert alakítottak ki, de szerencsére Palásthy Dávid valahogy a kapufa mellé tudta piszkálni.

A 36. percben egy távoli szabadrúgáshoz Zsolnai Richárd állt oda és bevágta a kapuba, Kalmár Adrián a vendégek kapusa földbegyökerezett lábbal nézte, ahogy a hálóba vágódik a labda.

Innentől kezdve nem játszhatta a Dunaharaszti a kontrákra alapozó játékát muszáj volt kinyílniuk. Aminek meg is lett a következménye . A csapatkapitány Rusvay Gergely passzából Pölöskei Péter lőtt egy kapufás gólt az 54. percben. A mindent eldöntő gólt az előbb gólpasszt adó Rusvay lőtte be egy szép támadás végén a 68. percben.

A vendégszurkolók a hazai családi szektorban (Jó lenne őket elültetni innen, bárhová akármilyen kevesen is vannak) hiába kiabálták, hogy hajrá paraszti haraszti nem sikerült nekik a szépítés. Viszont mi egy szép és magabiztos győzelmet arattunk. Reméljük, a továbbiakban ez a győzelem még magabiztosabbá teszi a fiúkat és a többi akadályt is könnyedén fogja venni az idény során.

Szép volt fiúk!

Hajrá Vác!

*Gyetvai Andrának köszönjük a képeket!

Pár viccesnek szánt kép. :)

                                                      Azt kell tenni, amit a Mester mond!

                                                   A kissrác tudja, hogy hol játszák az igazi futballt!

                                                            Senkinek sem kell bemutatni!

Úgy szép az élet ha zajlik. 

Hát Vácott most zajlik rendesen. Kupagyőzelem, óvás, lottósorsolás, osztályozó. Minden ami kell.

Lényeg a lényeg, a veretlen csapatunknak osztályozót kell játszani. Míg más csapatok a lábukat lógatják. Köszönjük szépen az mlsz-nek a '"szakszerűjogszerűarányos", igazságos döntést. De mit is mondhatnánk? Megszokhattuk már tőlük a deviáns magatartást. Mindent megtesznek azért, hogy kis hazánkban soha se legyen futball. De jól csinálják, mert évtizedek óta nincs is. 

Szóval Hévíz. 

Még szerencse hogy területi elvek alapján történt a sorsolás, így csak 235km-t kell megtenni a csapatoknak. Köszönjük Emese mlsz!

Nagyon elmacskásodhatott a vendégcsapat játékosainak a lába a hosszú buszos kirándulás miatt, mert már a mérkőzés első perceiben állva hagyta őket a Csank csapat. A váci fiúkon látszott az idegesség, amit meg is lehet érteni hisz hosszú idő után ez volt az első igazi tétmeccsük. Sok volt a pontatlanság, ennek ellenére kontroll alatt tartottuk a meccset. Olyan szinten, hogy a vendégeknek komoly erőfeszítést okozott az is, hogy a félpályán átjussanak. Kicsit megnyugodtam amikor láttam, hogy bár idegesen, kicsit talán túl is pörögve de kézben tartják a srácok a meccset. Mert be kell vallanom volt egy kis gombóc a gyomromban a mérkőzés miatt. Aztán amikor Gulyás megzörrentette a hálót a 11.perceben akkor nagy kő esett le a szívemről. A gól után megpróbált kicsit támadóban fellépni a hévíz, de dugába dőlt a tervük. Továbbra is a Vác irányított, de sajnos minden helyzetünk kimaradt, pedig próbálkoztak a fiúk becsülettel, de valamiért ami az eddigi meccseken bement az most kimaradt. Pedig ha csak a helyzeteink felét belőjük már az első félidőben is legalább öttel mehettünk volna. Így "csak" kettővel, hiszen Rusvaynak sikerült egy nagyon szép gólt szereznie a 39. percben.

A második félidőben ugyanazt láthattuk a pályán mint az elsőben, csak talán még több helyzetet hagytunk ki. Egyszerűen nem sikerült betalálni, bármivel is próbálkoztak. Hiába parkoltak le a Hévíziek a csapatbusszal a tizenhatoson belülre, sikerült helyzeteket, ziccereket kialakítanunk csak sajnos a végén valami mindig hibádzott. Egészen a 82. percig. Akkor ugyanis a csereként beállt Kovács bombázta a kapuba a labdát. 3-0! Jó csere volt! Ennyi is lett a vége.

A két perces hosszabbítás alatt a szurkolók vastapsal köszönték meg a csapatnak a bemutatott nagyszerű játékot. Meg is érdemelték hiszen megnyugtató három gólos előnnyel várhatjuk a jövőheti visszavágót. Fél lábbal már az NB III-ban érezhetjük magunkat. Nekünk nem kell ahhoz szerencse, hogy feljussunk, hiszen nagyszerű csapatunk van! 

Köszönjük Fiúk!

Hajrá Vác!

B.B

*Varga Tünde képei.