Az utolsó. Remélhetőleg az utolsó. Remélhetőleg az utolsó megyei meccs. Reméljük, hogy utolsó hisz, jövőre vár minket az NB III! Osztályozóval vagy osztályozó nélkül, de fel kell jutnunk!
A Pest megye kupa döntője miatt -ami vasárnap kerül megrendezésre- az utolsó bajnoki fordulót át tettek szerdára. Azaz mára.
Mivel jómagam "jómunkásember" vagyok, így el kellett kéredzkednem a munkahelyemről másfél órával a vége előtt. De mert jó munka erő vagyok, így elnézték nekem és elengedtek. Természetesen a mondat első fele nem igaz.
Szóval éppen oda értem a mérkőzés kezdetére. Ragyogó igazi nyár délutáni napsütés. Pont bajnokavatásra találták ki az ilyen időt. Nem igazán hiányzott az előző mérkőzést megelőző kényszer fürdőzés, bár annak is volt egy sajátos hangulata.
A mérkőzés csendesen kezdett el folydogálni, mígnem egy tetszetős váci beadás után egy gyönyörű mozdulattal meg nem szerezte a vezetést a Tura csapata a mieinknek, Sukaj Zsolt öngólja révén. Még a szpíker is megköszönte a segítséget neki.
Természetesen éppen mögöttünk foglalt helyett az egyetlen vendég szurkoló. Bár egyedül volt mint a kisujjam éppen annyira lelkes is volt. Drukkolt, szurkolt, űzte a csapatát. Dicsérendő. Itt megjegyezném, hogy ha jövőre az NB III-ban összefutnánk egy nagyobb szurkoló táborral rendelkező csapattal - gondolok például a itt a Fradi II-re - akkor, remélem, hogy jó messze, elszeparálva a vendég szektorban foglalnak majd helyett, mert engem és szerintem nem vagyok ezzel egyedül, egyszerűen ingerelnek a vendégszurkolók kiabálási, megjegyzései. De "sajnos" az egyetlen turai szurkoló kevés volt, hiszen egy fantasztikus, gyönyörű, hihetetlen, szemet kápráztató szóló után Fábri Tamás szerezte meg a váciak második gólját, egy tényleg nem akármilyen találattal. Vastaps!
Félidő! Irány a söröző! (Figyelitek a rímet!)
A szünetben ismét CBA ajándék csomagokat illetve bérleteket sorsoltak ki. Bár szerintem pár nyertes az ajándék csomag helyett szívesebben vinne haza egy tálca sört. Persze ezt csak én gondolom így. Biztosan nem így van.
Az 58. perben szépített a vendégcsapat, Less Tamás góljával, aki nem volt lesen. haha.
A 64. és 74. percben Gulyás Máté köszönt be! El is döntötte a mérkőzést. Innentől kezdve a jöhetett a szokásos váci öröm foci. A Turaiak is nagyon megö(Ő)rülhettek hiszen, egy parádés jelenetet követően ismét a saját kapujukba juttatták a labdát. Ezúttal Kurilla András volt a hunyó. A 80. percben beállt a legendás váci futballistának Nagy Tibor fia is, Nagy Richárd és a 85. percben be is állította a végeredményt: 6-1!
A lefújás után pedig kezdődhetett a ceremónia! Már a meccs alatt lehetett érezni a bográcsban lévő pörkölt illatát, össze is futott a nyál a számban. Na meg a sör. Tehát valószínűleg egy bajnok játékosunk sem ment haza üres gyomorral. A játékosok megköszönték a szurkolóknak az egész éves biztatást, mindenkivel lepacsiztak, közben szűnni nem akaró taps kísérte a Fiúkat. Az érmek is nyakba kerültek. A legnagyobb tapsot viszont Csank János Mester kapta aki, egy teli szív, akaraterős és szépreményű csapatott rakott össze. Hatalmas köszönet neki, hogy elvállalta ezt a munkát! Valamint a legmélyebb tiszteletem a csapat megmentőjének, tulajdonosának a nagyon szimpatikus John. P. Marshallnak! A díjkiosztó után a Fiúk elkapták Csank Jánost és John P. Marshallt akiket feldobáltak a levegőbe. Megjegyeznem, hogy Csank Mester nagyon rutinos testtartást vett fel a dobálás alatt. Mr. Marshallnak ebben a tekintettben még van mit tanulnia a Mestertől.
Bizakodva várhatjuk, a jövőt!
Köszönet a BAJNOKCSAPATNAK, CSANK MESTERNEK, JOHN. P MARSHALLNAK, és mindenkinek aki a csapat mellett volt, ebben a szezonban!
HAJRÁ VÁC!
B.B
