Interjú Bereczki Péterrel, a Vác FC - Samsung 1994-es bajnok csapat labdarúgójával. 

"Több olyan játékos kellene a mai magyar fociba, mint Péter, aki nem kislányok között nőtt fel, hanem a kegyetlen valóságban! Ott megtanulnák mit jelent férfinak lenni, és bátran kiállni az ellenség elé! Péter igazi példaképe lehetne a mai fiatalságnak!"

Mikor, és hol kezdtél el futballozni? 

Még kisgyerekként kezdtem el focizni Nagyváradon. Nagyon közel laktunk a stadionhoz, ha kinéztem a házunk ablakán láttam a pályát. Nagyváradon váltam profi labdarúgóvá, már 18 évesen a román élvonalban futballoztam az FC Bihor színeiben. 

Hogyan emlékszel vissza az akkori időkre?

Kemény időszak volt, farkas törvények uralkodtak. Nehéz volt a csapatba kerülés, főleg ha magyar voltál.Meg kellett harcolni azért, hogy tiszteljenek. 

Hogyan kerültél Vácra?

Még a nagyváradi FC Bihorban játszottam, amikor 1990 nyarán rokonoknál jártam Vácot. Apósommal kilátogattunk egy váci edzőmérkőzésre. Ott futottam össze László Attilával az akkori technikai igazgatóval. Beszélgettünk és megemlítettem neki, hogy Nagyváradon focizok, amire ő kezembe nyomott egy sáros, több számmal nagyobb futball cipőt és már azon kaptam magam, hogy Csank János vezetőedző a pályára küld a második félidőre. Jól mehetett a játék, hiszen szerződést kínáltak, de sajnos nem sikerült megegyezünk. Így még egy szezont lehúztam Nagyváradon. Vácot viszont nem felejtettek el és a következő átigazolási szezonban már sikerült megegyeznünk. Így az 1991/1992-es szezont már Vácot kezdtem.

Milyen emlékeid vannak az akkori váci csapatról? 

Nagyon jó csapatban játszhattam, remek volt a csapategység, jó társaság alakult ki, örömmel gondolok vissza arra az időszakra. A klub máig legeredményesebb időszakát éltük. Szereztünk két bajnoki illetve Magyar Kupa ezüstérmet valamint egy bajnoki aranyat. Olyan csapatok ellen léphettünk pályára többek közt mint a Benfica, PSG, Dinamo Moskva, ezek a meccsek számomra örök emlékek maradnak.

Milyen edzőnek ismerted meg Csank Jánost?  

Csank János igazi, profi mentalitású edző. Nagyon jó, komoly edzőnek tartom. Megkövetelte a fegyelmet, mindannyian tiszteltük a csapatból.

Miért igazoltál el Vácról?

A Dinamo Moskva elleni UEFA Kupa selejtező meccsen megsérültem, és műteni kellett a térdemet. Felépülésem után kevesebb játéklehetőséget kaptam ezért is fogadtam el a Csepel ajánlatát, ahol hat éven keresztül meghatározó labdarúgója voltam a csapatnak. 

Tartod-e a kapcsolatot a régi váci csapattársakkal?

Igen, többekkel kapcsolatban vagyok, de sajnos az idő múlásával egyre kevesebbet találkozunk.

Mi a helyzet a focival?

Továbbra is focizok, jelenleg a Nógrád megyei másodosztályú Nógrádsápban rúgóm a bőrt, illetve a váci öregfiúk csapatát is erősítem. Amíg az egészségem engedi nem hagyom abba a futballt. Szerintem van még 15 jó és 10 közepes évem (nevet). 

Mi a véleményed a mai váci fociról, követed-e a jelenlegi csapatot?

Napra kész vagyok. A tulajdonos váltás óta megfelelő irányt vett a váci labdarúgás. tetszik az a munka, amelyet a vezetőség végez. Külön örülök, hogy nagy hangsúlyt fektetnek az utánpótlásra, hisz az jelenti a jövőt.