Az utolsó. Remélhetőleg az utolsó. Remélhetőleg az utolsó megyei meccs. Reméljük, hogy utolsó hisz, jövőre vár minket az NB III! Osztályozóval vagy osztályozó nélkül, de fel kell jutnunk!

A Pest megye kupa döntője miatt -ami vasárnap kerül megrendezésre-  az utolsó bajnoki fordulót át tettek szerdára. Azaz mára.

Mivel jómagam "jómunkásember" vagyok, így el kellett kéredzkednem a munkahelyemről másfél órával a vége előtt. De mert jó munka erő vagyok, így elnézték nekem és elengedtek. Természetesen a mondat első fele nem igaz.

Szóval éppen oda értem a mérkőzés kezdetére. Ragyogó igazi nyár délutáni napsütés. Pont bajnokavatásra találták ki az ilyen időt. Nem igazán hiányzott az előző mérkőzést megelőző kényszer fürdőzés, bár annak is volt egy sajátos hangulata.

A mérkőzés csendesen kezdett el folydogálni, mígnem egy tetszetős váci beadás után egy gyönyörű mozdulattal meg nem szerezte a vezetést a Tura csapata a mieinknek, Sukaj Zsolt öngólja révén. Még a szpíker is megköszönte a segítséget neki.

Természetesen éppen mögöttünk foglalt helyett az egyetlen vendég szurkoló. Bár egyedül volt mint a kisujjam éppen annyira lelkes is volt. Drukkolt, szurkolt, űzte a csapatát. Dicsérendő. Itt megjegyezném, hogy ha jövőre az NB III-ban összefutnánk egy nagyobb szurkoló táborral rendelkező csapattal - gondolok például a itt a Fradi II-re - akkor, remélem, hogy jó messze, elszeparálva a vendég szektorban foglalnak majd helyett, mert engem és szerintem nem vagyok ezzel egyedül, egyszerűen ingerelnek a vendégszurkolók kiabálási, megjegyzései. De "sajnos" az egyetlen turai szurkoló kevés volt, hiszen egy fantasztikus, gyönyörű, hihetetlen, szemet kápráztató szóló után Fábri Tamás szerezte meg a váciak második gólját, egy tényleg nem akármilyen találattal. Vastaps!

Félidő! Irány a söröző! (Figyelitek a rímet!) 

A szünetben ismét CBA ajándék csomagokat illetve bérleteket sorsoltak ki. Bár szerintem pár nyertes az ajándék csomag helyett szívesebben vinne haza egy tálca sört. Persze ezt csak én gondolom így. Biztosan nem így van.

Az 58. perben szépített a vendégcsapat, Less Tamás góljával, aki nem volt lesen. haha.

A 64. és 74. percben Gulyás Máté köszönt be! El is döntötte a mérkőzést. Innentől kezdve a jöhetett a szokásos váci öröm foci. A Turaiak is nagyon megö(Ő)rülhettek hiszen, egy parádés jelenetet követően ismét a saját kapujukba juttatták a labdát. Ezúttal Kurilla András volt a hunyó. A 80. percben beállt a legendás váci futballistának Nagy Tibor fia is, Nagy Richárd és a 85. percben be is állította a végeredményt: 6-1!

A lefújás után pedig kezdődhetett a ceremónia! Már a meccs alatt lehetett érezni a bográcsban lévő pörkölt illatát, össze is futott a nyál a számban. Na meg a sör. Tehát valószínűleg egy bajnok játékosunk sem ment haza üres gyomorral. A játékosok megköszönték a szurkolóknak az egész éves biztatást, mindenkivel lepacsiztak, közben szűnni nem akaró taps kísérte a Fiúkat. Az érmek is nyakba kerültek. A legnagyobb tapsot viszont Csank János Mester kapta aki, egy teli szív, akaraterős és szépreményű csapatott rakott össze. Hatalmas köszönet neki, hogy elvállalta ezt a munkát! Valamint a legmélyebb tiszteletem a csapat megmentőjének, tulajdonosának a nagyon szimpatikus John. P. Marshallnak! A díjkiosztó után a Fiúk elkapták Csank Jánost és John P. Marshallt akiket feldobáltak a levegőbe. Megjegyeznem, hogy Csank Mester nagyon rutinos testtartást vett fel a dobálás alatt. Mr. Marshallnak ebben a tekintettben még van mit tanulnia a Mestertől.

Bizakodva várhatjuk, a jövőt! 

Köszönet a BAJNOKCSAPATNAK, CSANK MESTERNEK, JOHN. P MARSHALLNAK, és mindenkinek aki a csapat mellett volt, ebben a szezonban!

HAJRÁ VÁC!

B.B 

Kinézek az ablakon, ragyogó napsütés! Kisétálok az utcára, szakadó eső!

Az eső függönyön keresztül megpillantom a haverom.

Gyorsan!

Vendéglátó ipari egység.

Sör.

Ablak bámulás.

Hogy megyünk így meccsre?

Jégeső.

Enyhül az eső.

Elindulunk!

Megint szakad.

Eláll.

Mire bejutunk, a stadionba megint szakad. Ismétlés:

Gyorsan!

Vendéglátó ipari egység!

Sör.

Bámuljuk a pályát a sövény mögül.

Pár kitartó drukkert talán még egy cunami sem tudott volna elrángatni a lelátói székekről. Az egyik oldalon beengedik a szurkolókat a „szpíker” fülkébe. Mázlisták. Mondjuk a kocsmában sem rossz a hangulat. Szó esik itt mindenről. Időjárás, meccs, az esti BL döntő. Bár az utóbbi kevesebbeket érdekel, hiszen sokkal fontosabbak a mi fiaink, akiknek hétről-hétre ki mehetünk a meccseikre szurkolni.

Mielőtt leszakadt volna az ég Csank mester azt mondta, miközben vizslatta a pálya állapotát, hogy eshetne még egy kis eső, hogy megfelelően nedves legyen a pálya. Úgy látszik, az égiek sem mernek nemet mondani a Mesternek.  Kívánsága maradéktalanul teljesült.

Eltelik cirka 20perc. Ember a vízben pályán! Apa kezdődik!

Kicsit aggódtam, hogy inkább egy vízilabda meccsre fog hasonlítani a foci, de tévedtem. A pálya minősége kifogástalan volt. Látszik, hogy ez egy városi pálya és nem olyan falusi, mint a felcsúti létesítmény. Ahol valami holmi Ivett miatt kellett elhalasztani a mérkőzést.  Szerintem nagy cseppes always van a gyep alatt.

Néhány szó azért essen a meccsről is. A csapatunk abban a biztos tudatban futhatott ki a gyepre, hogy már biztos bajnokok. A kérdés az volt, hogy ki és mikor szerzi meg a csapatunk idénybeli 100. idénybeli gólját. Erre az első félidőben még nem került sor, mert a vendégek szerezték meg a vezetést Bozori Balázs jóvoltából. Félidőben nem is történt változás. 0-1 a Csomádnak!

A második félidőben nem kellet sokat várni az egyenlítő gólra az 53. percben Greff Ádám egyenlített és megszerezte a csapat 100. idénybeli találatát is! Majd a 68. és a 72. percben is büntetett, így klasszikus mesterhármast ért el! A végeredményt a 76.percben a vecsési Bozori állította be. Tehát ő duplát ért el. 3-2!

A végén még a hangosbemondó elárulta, még nem lehet, tudni, hogy kell-e osztályozót játszani a feljutásért vagy sem.

Szép volt BAJNOKCSAPAT!

Hajrá VÁC!

BB.

 Szombat. Munkanap. Mérkőzésnap. Három az egyben, mint a Nescafé.

Mikor kora délelőtt a munkahelyemen kipillantottam az ablakon erősen borult idő volt, pedig előző nap este még egész napos jó időt jósoltak, úgyhogy reméltem, hogy a mérkőzés kezdetéig csak javul majd az idő. Javult is. Ragyogó napsütésben vonulhattak ki fiaink a zöld gyepre, hogy összemérjék tudásukat a meccs kezdetekor a tabella tízedik pozíciót elfoglaló Százhalombattai futballistákkal.

A játékosok a kezdőkörben köszöntötték az összegyűlt saccolásom szerint 200-250 drukkert. A Váciak Vác, a Százhalombattaiak pedig Vatta felkiáltással. Kicsit el is bizonytalanodtam, hogy a BAZ megyei másodosztályban vitézkedő Vatta FC-el csapunk össze. De a műsorközlő a hangosbemondóban azt mondta, hogy Százhalombatta az ellenfél, úgyhogy inkább neki hittem.

A mérkőzés megint úgy kezdődött el, ahogy egész idényben megszokhattuk. Beszorítottuk a Vatta Batta csapatát a saját kapujukhoz. Sok vizet nem tudtak zavarni a mérkőzés elején pedig a vatta köztudottan rendkívül nedvszívó. A mezőnyfölényünk a 23. percben mutatkozott meg az eredményjelzőn is ugyanis Rusvay Gergely eresztett meg egy szerény bombát úgy 18m-ről, ami a kapuban kötött ki. A battai kapus több vattát is elhasznált a könnyei felitatásához. Ezt nem védhette. Az első félidőben nem is esett több gól. Viszont a félidei nyeremény játék sorsoláson ahol a számokat maga a tulajdonos John P Marshall húzta ki, öt szerencsés is bérletet nyert a következő szezonra. Persze én nem. „Ajándékcsokrot” is sorsoltak. Azt sem nyertem. De sebaj, volt söröm.

A Százhalombattai csapatból egyedül talán Obot Denis Samuel-t lehet kiemelni, de őt is inkább a gyorsasága miatt, hisz több lövése is inkább az eredményjelzőt veszélyeztette, mint a kapunkat. Az más kérdés, hogy a 65.percben sikerült bevennie a kapunkat… biztos rosszul találta el a labdát. De ez akkor már csak a szépítésre volt elegendő, hiszen az 53.percben egy szépen kivitelezett támadás végén Zsolnai Richárd bólintott egy olyat a battai kapuba, hogy arra Nyilasi Tibor is csak csettintene. A végeredményt Rusvay állította be egy büntető értékesítésével. A battai kapust elküldte, szottyiért, sörért vagy vattáért a labdát pedig begurított a kapuba. Így alakult ki a 3-1-es végeredmény a 77. percben. A Csank csapat megint nyert!

Az Érd megint csak nem tudott nyerni a szezon végére feljavuló üllői csapat ellen. Így már tizenegy pont az előnyünk négy fordulóval a vége előtt. Tehát jó esélyünk van arra, hogy akár már a következő fordulóban a Nagykőrös ellen bajnoki címet ünnepeljünk! Hiszen csak annyi a dolgunk, hogy sikerrel vegyük azt a mérkőzést és akkor az Érdnek már matematikai esélye sem marad.

Szép volt Fiúk!

Hajrá Vác!

BB

*A képek Gyetvai Andra gyűjteményéből valók.

A tegnapi Vác FC-Üllő SE mérkőzésről.

      Az egész délelőtti esőzés után egészen kellemes idő kerekedett a meccs kezdetéig, bár valószínűleg a kiszámíthatatlan időjárás miatt sokan maradhattak távol a mérkőzésről. De panaszra így sem lehet ok, cirka 250-300-an így is kilátogattak a stadionba. Ha ezt összevetjük az aznapi első osztályú MTK-Pápa mérkőzés nézőszámával - a Hidegkúti-stadionban 400fő látogatott ki tegnap- akkor nem lehet okunk a panaszra hisz a közelmúltban történt mutyik nyílván sokaknak a kedvét szegte.

A mérkőzés egy fiatal játékvezető Rózsavölgyi Dávid sípszavára kezdődött el. A mérkőzés elején az történt,amire számítani lehetett, és amit el is várunk a csapattól: Támadtunk! Azok a szurkolók, akik rendszeresen ellátogatnak a csapat hazai mérkőzéseire, tudták, biztosan nem kell sokat várni a hazai gólra. De most rá kellett jönniük, hogy nem fogunk korai gólt szerezni, mert az Üllőiek a tabellán elfoglalt helyükhöz (15.) képest meglepően rendezetten és fegyelmezetten védekeztek és ügyes kontratámadásokat is vezettek.

A vendégszurkolók főként a családbarát szektorban foglaltak helyett, ahol én is. Ez a megyében még nem számít, de engem személy szerint nagyon zavart az egyik közelemben helyet foglaló vendég drukker hölgy, aki visító hangon „hajrá üllőőőőőőő” kiabálásba kezdett percenként. Remélem jövőre az NB III-ban (mert feljutunk) a vendégszurkolók a nekik kijelölt szektorban kiabálhatnak majd, jó messzire tőlem.

Alig vártam már az első váci gólt abban reménykedve, hogy elcsendesíti a lelkes „ellentábort” de nagy sajnálatomra sokáig nem esett gól, pedig nagyon közel jártunk hozzá: egy fejes a kapufán, egy lövés a felsőlécen csattant nagyot. Egészen a 38. percig várni kellett a gólig, amikor is Gulyás Máté megszerezte a vezető találatot nekünk. A félidőig nem történt változás.

A második félidőre sajnos tudatosult bennem, hogy a rendkívül lelkes üllői hölgyet nem tudtuk elcsendesíteni az egy gólunkkal. Tovább folytatódott az idegeimet próbára tevő sipítozása. A szünetben szemügyre is vettem a vendégszektort, a szektorok között teljes az átjárás, sehol nincs lezárva, ahogy észrevettem, remélem ez így is marad és a méhecskék sem zavarnak be a későbbiekben. Tehát a vendégszektor üresen tátongott, pedig lettek volna olyanok, akiket szívesebben hallgattam volna onnan.

A mérkőzés a hazai viszonylatban elég nagy iramú volt, sokáig nem sikerült megszereznünk a megnyugtató második gólunkat, sőt az Üllőiek
találtak a hálóba, de szerencsére lesről. Így eléggé parázzsá vált a hangulat mindkét térfélen voltak lehetőségek, az Üllő továbbra is a kontrákra épített, míg a Vác mezőnyfölénye sokáig meddőnek bizonyult. Aztán jött Rusvay Gergely gólja! Bele is kortyoltam egy jó ízűt a sörömbe, de mielőtt lenyelhettem volna azt az egy kortyot már Greff Ádám a hálóba is jutatta a harmadik váci találatot. Itt lehetett érezni, hogy eldőlt a meccs, a „hajrá üllőőőőőőő” rikítózás abbamaradt. Innentől felhőtlenül élveztem a váciak által bemutatott örömfocit. Jött még három gól, a 68. percben Greff duplázta meg találatai számát, a 70.percben Zsolnai Richárd köszönt be, majd a 91. percben ő is duplázott. Aki rápillant, az eredményre az azt gondolhatja, hogy megint egy nagyon sima váci parádé volt az egész. De ez nem így volt, a 61.percben esett második gólig két esélyes volt a dolog. Éppen ez miatt meg kell dicsérni a lelkesen, sportszerűen játszó üllői futballistákat.

Tehát elégedetten távoztam a stadionból, Csank Mester fiai nem okoztak csalódást. De az örömöm akkor lett teljes, amikor megtudtam, hogy a közvetlen rivális Érd gól nélküli találkozón pontokat hullatott Törökbálint ellen. Így kilenc pontosra nőtt az előnyünk, ami már véleményem szerint ledolgozhatatlan. Jövő héten Halásztelekre látogatunk, akik tehetik, látogassanak ki arra a meccsre is és bíztassák
a fiúkat!

Szép volt fiúk!

Hajrá Vác!

B.B

*A képek Gyetvai Andra gyűjteményéből valók.